Több mint 150 éves, ezer hektoliter befogadóképességű pincében történik gazdag és harmonikus ízvilágú boraink hosszan tartó, fahordós érlelése. A helyenként 40 méteres vastagságot elérő löszrétegbe vájt boltozott bortározó egykor a Máriássy-család tulajdonát képezte, a fölötte lévő épületek pedig a 18. századi állapotokat tükrözik máig. A pincében az átlaghőmérséklet 10-12 Celsius fok, az éves ingadozás mindössze 1-1,5 C. A relatív páratartalom mindehhez 85-94 százalék, ami éves szinten legfeljebb 4-5 %-ot ingadozik. A szellőzés a pinceágak tetején kialakított, 20x20 centiméter keresztmetszetű kürtőkkel - itteni nevükön, léleklyukakkal - biztosított. A pince sajátossága még, hogy falát nemespenész, az úgynevezett Cladosporium cellare borítja, ami különösen fontos szerepet tölt be a nemes borok érlelődésében. Ez a hófehérből a hamvas szürkén át a koromfeketéig színeződő csodás gombafaj az alkoholgőzzel elpárolgó bor alkotórészeiből táplálkozik, elpusztítja a légtérben lévő mikroorganizmusokat, és kiegyenlíti a páratartalom ingadozásait. Tehát, mikor sok a víz a levegőben, elnyeli, mikor pedig légszárazság állna be, kibocsátja magából a nedvességet. Ezen kedvező állapotok fenntartása mellett, s a szőlőben kifejtett szakmai munkán túl, nagy gondot fordítunk 30 éve folyamatosan bővített muzeális boraink minőségének megőrzésére is. Mondhatjuk, a legkiválóbb évjáratokból őrzünk tételeket. E kivételes elixírek, már-már nem is evilági italok íz- és illatvilága az idelátogatók szerint egyedülállóan gazdag és különleges. Érdemes hát próbára tenni őket...
Pincénk története
1648-ban III. Ferdinánd bodrogkeresztúri birtokait Rákóczi Györgynek adományozta, majd a Rákócziak után a Királyi Kamaráé lett a terület az épületekkel együtt. 1820-ban a Kamara áruba bocsátotta a birtokot, amelynek három új tulajdonosa lett: Gróf Erdődy Györgyné (születetet: Aspremont Mária), Wolkenstein Marie grófnő (Rákóczi Júlia leánya), valamint Máriássy Gábor (aki 1847-től egri kanonok volt). Ebben az időben a pincénk még nem létezett, de mai telephelyünk - beépítetlen üres telekként - Máriássy Gábor tulajdonába került a Dereszlán lévő szőlőterülettel együtt. Gábor, miután kanonok lett, bérbe adta a telket és a szőlőt testvére László nevű fiának, aki megvásárolta a szomszédos telket is Wolkenstein Marie grófnőtől az épületekkel együtt. Majd 1850-ben kiásatta a jelenlegi pincét a grófnő pincéjének folyatásaként. Miután László meghalt, fia, dr. Máriássy Mihály lett a tulajdonos. Ő már nem foglalkozott a földekkel, és a telek maga is megosztásra került: a jelenlegi pince leválasztásra került a grófnői ágtól, s a pince fölötti gazdasági cselédház lett Mihály családi háza. A grófnői ház és pince ugyanakkor a rokonsághoz tartozó, s gazdálkodással foglalkozó özv. Máriássy Lászlónéra szállt át, aki vincellér-házként működtette. 1949-ben - örökös hiányában - pincénk a Magyar Erdőgazdaság tulajdonába és használatába került 1976-ig. 1976-ban felajánlással a Béke Szakszövetkezet lépett a tulajdonosi körbe 1996-ig. 1996-ban a Hungarovin Rt. vette át a stafétabotot, egyúttal rendezte a pince sorsát. 1998-ban került családunk kezébe, és reméljük, virágzó korszakaként éli meg ezt az időszakot.
A Máriássy-család, bárói család. A régi nemesi családokhoz tartozik, első ismert őse Comes Nicolaus Filius Nicolai, aki Szent László királytól 1094-ben várépítésre kapott engedélyt. E vár - viszonylag ép állapotban - ma is megvan Márkusfalván, Szepes-megyében. Egyik tornyában őriztetik ősidőtől fogva a családi levéltár. A Szepesség "gyarmatosítása" és a szepesi bányászat megalapítása kapcsán komoly érdemeket szerzett ez az elfeledett família. A családból István 1504-ben II. Ulászlótól nyerte el a családi címer használatának jogát, a bárói rangot pedig András kapta, 1840-ben. A pincénkben egykori tulajdonosként nyilvántartott Gábor egri kanonok a szepesi alispánként nevet szerzett Zsigmond-ág leszármazottja, László pedig Borsod-megyében rendelkezett igazolt nemesi ranggal.
A családi címer vörös pajzsban, hármas halomból kiemelkedő, páncélos, zárt sisakos vitézt mutat, aki jobbjában feje fölé emelt buzogányt, baljában kettős aranykeresztet tart. A jobboldali dombon négy, a baloldali dombon három ezüst rózsa nő.
Étel és ital
